well...

Tulajdonképpen egészen jól vagyok.

A múlt hétvégén nálam járt Simi, és hatalmas örömére be is barangoltam vele a Misina és a Tubes csúcsok környékét. A gyermek boldogan tapsikolt, amíg rá nem jött, hogy természet és szabadlevegő éhes nővére egészen komolyan gondolja a dolgot, és nem is hajlandó alább adni 5 óra sétánál. A hóvirágokat azóta sem láttam, bár tervezem a vizitet: az erdei ájer visszahúz, holnap vagy holnapután tényleg megnézem, mi fönn a helyzet. Mindezt egy terepfutócipőre alapozva, csábos fekete cicanaciban, rénszarvasos kesztyű és kék gyapjúsapka oltalma alatt.

A kukac látogatása nagyon feltöltött, de ugyanakkor szembesített azzal, hogy mennyire bolond módon költöm el a pihenőidőm. Ennek jegyében tegnap kedvenc tanulótársammal kilátogattunk a pécsi jégre, ahol teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a pálya ördögévé váltam. Versenytárs szerencsére nem sok akadt: egy hokis fiú száguldozott és egy műkorcsolyás kislány piruettezett, de a kezdő-amatőr kategóriát uraltam. Jártam moziban is. A Parfümöt ajánlom mindenkinek, mert bár a vége elég mókásan alakul, igazán remek munkának tartom. Viktoriánus lelkemet pedig egészen felderítette az euforikus orgia a valóban frappáns befejezés előtt. A legszívfájdítóbb kicsapongásom azonban a hangszerbolthoz köthető: találtam egy csodajó elektromos zongorát (nemtom mi a rendes neve, ez viszont így kifejező), amelyen még valaha volt Csajkovszkij és Debussy emlékeim is hangra kaptak, úgyhogy megint elborított a zenevágy. Kéne persze egy trombita is, de az már túl nagy boldogság volna. Esetleg a zongora felvétel funkcióját kihasználva kísárhetném is magam, miközben valamiféle harcias indulót fújok. Wishful thinking.

A büntetőeljárás az, amivel sehogy sem bírok kibékülni. Pedig egyre szorosabb viszonyba kerülünk, ma is fejembe vertem egy csomó kizárólagos és különös illetékességi és hatásköri okot. Mennyire egyszerűbb lett volna mindezt tavaly júniusban, de sajnos soha nem jó időzítéssel bolondulok meg. Most jól jönne egy kis nyárspolgári munkamorál: alázat és kitartás, de ehhez még nőnöm kell. Az önkritika megvan, igyekszem is odasanyargatni magam a könyvek mellé, de sajna ez nem elég hatékony. Kellene valaki, aki hátulról időnként egy ostorral győz meg a tanulás szükségességéről. A harc csütörtökön lesz 11kor, lesz szíves mindenki izgulni értem. Merthogy én remélem már nem fogok.

Értelmes szavakat nem tudok produkálni. Pá.

csend himnusza

Egész hosszan értekezhetnék a mai napomról, kifejthetném, mennyire jól kijön egymással a legális lidokainos lustaság és a büntető eljárásjog tíz alapelve, de rájöttem nem feltétlenül kell locsogni, amikor érdekeset nem mondhatok. Így hát: nem írok blogot, mert elnémultam.

nekifutó lejtő

Teljesen elhanyagoltam a napi krónikát. Tamperében olyan egyszerű volt estefelé lezöttyenni a gép elé és szétspriccelni gondolataimat a világba, de most valahogy úgy érzem, gondolataim sincsenek, nem még képességem ezek fogyasztható rendszerezésére. Ím a pótlás:

Amilyen jól startolt a január (éljen a jogharmonika), úgy sikerült tökéletes amortizációt elérnem már a második hét végére. Természetesen még mindig az egyetem a főszereplő, életemet nagy százalékban a büntetőeljárás tölti ki. Tulajdonképpen kedvem lelem benne, igaz, ezt senki előtt nyílt színen el nem ismerném. A gond a tanulással bennem rejlik. Úgy érzem a kitartás az, amin még mindig lehetne csiszolni, és ugyan felszívtam magam a vizsga előtti hétre, de ezt már korábban is elkezdhettem volna. Karácsony körül eluralkodott rajtam a világfájdalom, meg az, amit Gergő gyufaáruslány-effektusnak nevez, és önmagam sajnálata elszívta az energiám. Most sikerült az önbillentés, úgy döntöttem nincs nyavalygás, mese sem, itten államvizsgák lesznek minél hamarabb, mert ezt az egyetemista szenvedést már unom.

A menetrend a következő: máma körbeudvaroltam a dékáni hivatalt méltányossági alapon, így a következő hétre várhatóan megérkezik az engedély, és hamarosan dékáni vizsgát tehetek említett kedvenc tárgyamból. Utána a polgári jog az etap: egy körrel később én is becsatlakozom a versenybe, és remélhetőleg négy akadályon és jó néhány kiskapun keresztül júliusra én is izzadhatok majd a fekete lepel alatt. Ha mégsem, akkor a kislovaggal szólva sebaj, pár C és D tervet úgyis gyártottam már.

Amúgy igyekszem tenni észbeli kitakarodásom ellen: tegnap beszereztem egy popfesztivált és egy Kunderát. Előbbivel kezdtem, most épp a cseh sebész komfortfolyamataival vagyok elfoglalva. Hiányoznak a versek is, legalább Kányádi és Dede volna itt velem, vagy a gitár. Igaz, lázadnának a lakótársak, de legalább danászhatnék egy keveset. Vagy Piazzola. A tavasszal együtt belém is költözik vissza a temperamentum (ollé), és már akkor is táncra perdülök, amikor csak a kicsi szobatársam kísérem ki egy kis füsteregetésre a József utca szűk házsorai közé.

Komoly felfedezést tettem közben: süt a nap, jó az idő, és ha a naptártól eltekintünk, ez teljesen rendben is van így, kéne menni (menni kéne menni kéne) kirándulni. Javasolni is fogom, hogy kies szüleim adják kölcsön Zümit a hétvégére, hadd mókázzunk egyet a Mecseken. Futnék is, de az infrastruktúrám hiányos, hát fallabdáztam egyet Zsomborral szombat délután, de edzetlen vagyok, csak a kényelmesebb felem sajdult meg belé. Most várnak rám az egyeztetések (komoly ember vagyok, kéremszépen), meg a jog (kér hogy a Be-t nem lehet olyan romantikusan nevezni, mint a római jogot), és persze a győzelem.

Balázs atya komolyan elgondolkodtatott tegnap. Újfent lelki szükségét érzem alapon mentem misére, ő pedig pont most világított rá, hogy ez talán mégsem így működik. Ha vödörrel mégy vödörrel kapsz, ha csak poharat vagy kiskanalat viszel, a kegyelmet is csak abba tudják neked adagolni. Hát elő a kannákat, amúgy is el vagyok szánva, hogy aszkéta életet éljek (úgy csak sikerül az égiek érzelmi zsarolása), el kell kezdeni. Így hát agyő világ, én teszem a dolgom.

fából vaskarika?

Részlet életem fő művéből. (A lényeg az utolsó két mondat.)

"A munkavállaló és családtagja szociális integrációját erősítik azok a jogok, amelyek a munkavállalók szabad mozgásához kapcsolódóan őt a 1612/68/EGK rendelet alapján megilletik. Ezek tagállamonként változók, csak különböző csoportjaikat lehet megkülönböztetni, melyek közül az egyiket a munkavégzés körülményeihez kapcsolódó jogok alkotják.

Nem teljes felsorolásban a rendelet 7 (1) cikkében meghatározott azonos munkakörülményeket az alkalmazás körülményei jelentik: a munkabér, az újrafoglalkoztatás, az elbocsátás, azonos általános munkavállalási feltételek. Miután ezek a körülmények nem felsorolhatók, nagyon könnyen vezethetnek burkolt előnyökhöz a saját állampolgárok számára, így a tagállami joggyakorlat feladata, hogy biztosítsa a diszkrimináció mentes hozzáférést.

A szociális előnyök listája a jogesetek kapcsán egyre árnyaltabbá válik. Ezek közé a bírósági gyakorlat – többek között – a következő előnyöket sorolja: nagycsaládoknak nyújtott kedvezményes vasúti jegy, fogyatékos felnőtteknek járó pótlék, gyermekszüléssel összefüggésben nyújtott kedvezményes kölcsön, saját anyanyelv használata, időskorúaknak járó juttatások.

Érdekes megemlíteni, hogy ezek a juttatások nem feltétlenül a munkavállaló, hanem az általa eltartott családtag jogán járnak a külföldi munkavállalónak. Ez viszont a munkavállaló szabad mozgáshoz való jogának sajátos kiszélesítése, hiszen a munkavállaló rokona ezekben az esetekben a munkavállaló jogán válik jogosulttá."

a vég kezdete

Egészen biztos, hogy be vagyok csavarodva. Fura, mert szellemileg időnként még vannak pislákoló fények (az évfolyamdolgozatom egyes részein magam is meglepődöm), de a környezetemben már mindenkit sikerült lefárasztanom. Ami persze még nem katasztrófa, kivéve, ha elkapom a pillanatot.

Már csak egy maradt. Vagy ő (be.) vagy én.

thin red line

Amit már látok lassan. Az éjjelemet ágymentesen és meglepően hatékonyan töltöttem nagyszámú könyveim társaságában, a reggelemet viszont eltolta a morcos takarító néni, aki hosszas porszívózgatás után engem is megfegyelmezett, mert egy kicsit később mentem a biciklimért, mint szoktam. Olyan punnyadt voltam, hogy még csak vissza sem szóltam neki, csak bocsánatot kértem, de akkor is dühöngött. Másfél négyzetméter miatt. De mért kellett most engem bántani?