LCL International

I'm engaged for a while.
Szerdán kaptam egy szöveges üzenetet - soha nem hallgatom meg őket, kivéve most, és mennyire igazam volt - hogy ha ráérek, sétáljak el egy interjúra. Csütörtök reggel összekaptam magam, hogy semmi nyoma ne maradjon az elmúlt hetek tespedéseinek, és visszafogott, de határozottan elegáns ruhában beállítottam a Judd Streetre. Ahol beláthatatlanul megváltozott az életem: az interjú után egyből mondták, engem akarnak, de csakis hosszútávra. Időt kértem. Este válságstábot tartottunk a családdal, és arra jutottunk, hogy a nemzetközi helyzet amúgy is fokozódik, meg épp most kezdtem belejönni az itteni életbe. Belevágtam.
Annak idején mindig nagyon szerettem a jószágkosár kifejezést. Épeszű ember simán elképzel egy csinos kosarat, szalaggal, benne pár birka, egy-két tehén, esetleg egy malac, vagy csirkék. Nálam az új munka is kosarastul érkezett, hiszen most költöznöm kell - Monica hazament, egyedül meg nem tudom finanszírozni a szobát - bringát kell vennem, még az otthon felhalmozott edény- és egyéb háztartásieszköz garnitúrám is előfordulhat, hogy utazni kényszerül. Meg egyebek. Elképesztően elfoglalt leszek a következő hetekben, de jó az előérzetem.
Hogy némi orientációt mégis adjak: www.lclib.com - lehet nézelődni.

snow

Csodaszép hó esett, tegnap este kezdte, és reggelre teljesen beterített mindent. Szokás szerint teljesen megőrültem tőle, reggel egyenesen azzal indítottam, hogy pizsamában kisétáltam a kertbe, mezítláb, és ugrándoztam, mint egy bakkecske. Majd gyártottam néhány gombócot, és lepakoltam az ebédlőasztalra, és hagytam őket elolvadni.
Lányos napot tartunk ma: Monica barátném, akivel a szobámon osztozom egy hete megint Londonban van. Örültem neki nagyon, egyből meg is változott a lakás hangulata. Márminthogy én továbbra is vígan élem gondtalan világomat, de ezúttal a csendes otthon falai közé is beköltözött az élet. Grazia, a korábbi szobatárs látogatott meg minket egyszer, a hétvégén pedig Neros cimboráink Mauro és Isabel tanyáztak nálunk hosszasan.
Péntek este ezúttal kihagytuk a Foxot, mert buli volt Rafael új lakásában, a Finsbury parkkal szemben. Gondolom a régi lakók már kevésbé voltak lelkesek, ugyanis az italfogyasztással egyenes arányban emelkedett a hangulat, meg aztán ezek a majmok teljesen józanul sem egyszerűek, így meg időnként előfordult még egy-két medvepuszi is.
Egészen kora hajnalban - megboldogult barista koromban már rég dolgoztam volna -keveredtem haza, és kifejezetten örültem annak, hogy az éjszakai busz éppen az utcánk elejénél áll meg. Reggel aztán meglepődve tapasztaltam, hogy Mauroék még mindig itt vannak, így aztán az esti vidám beszélgetés folytatódott.
Annak, hogy az Earlham Grove-on lakom, nem az a legnagyobb előnye, hogy egyedül én vagyok itt magyar, hiszen így aztán tényleg muszáj mindig angolul beszélni. Nem is az, hogy tényleg szép a ház, jó érzés benne lenni. Hanem hogy egészen különböző, de nagyon kedves, nyitott, intelligens lakótársaim vannak. És nem csak egy vagy kettő, hanem mind: Monica a szobatársam, de őt láttam eddig a legkevesebbet. Most épp hazaköltözőben van, amúgy turizmussal kapcsolatos tanulmányai voltak, de leginkább a rajzolás érdekli. A St. Pancras boltban dolgoztunk egy időben, ugyan sosem együtt, mert mindketten trainee-k voltunk, de ettől függetlenül igazán jó barátnők lettünk, és később is sok időt töltöttünk együtt. Még egy olasz lány, Rossella lakik az emeleten, ő a legfiatalabb (én a második), fényképész. Tanul is közben, meg épp munkát keres, máskor meg rendezvényeken fotóz. Rólam is készített pár képet, mert időnként kell az életrajzokhoz. Anca és Carmen szobatársak, románok, Anca adótanácsadó, Carmen IT-t tanul és közben egy óvodában dolgozik. Van egy fiúnk is, Sean, aki angol, és a divatszakmában dolgozik a Ben Sherman cégnél. Nagyon kedves, és elképesztően jól főz, időnként a csodájára járunk az esti ráksalátáinak.
A konyha és a nappali egybenyílik, szerintem nagyon jó megoldással. Itt szoktunk tanyázni, főzni, tévét nézni. Ma Monica, Carmen, Anca és én teljesen beköltöztünk. Én a kanapén tanulok meg időnként végigböngészem a hirdetéseket, Monica az asztalnál levelezik, Carmen a tűzhelynél matat, Anca mellettem olvas. Kint a hó megint rákezdte, a városban nem járnak a buszok és a metrók, így szobatársam el is halasztotta néhány nappal a hazautazását (hurrá). És reggel óta pizsamában vagyunk, mindannyian.