Tudom, Viktor, hogy türelmetlenül vársz arra a pillanatra, amikor a hozzám hasonló renitenskedő alakok, akik képesek önállóan gondolkodni, akik megértik a téged követők érveit és kritikusan hallgatják a téged támadók túlzó szólamait, akik nem állnak be egyik tábor mögé sem kritika nélkül, akik képesek kontextusban látni mindazt, ami kihívásokat állít Magyarország elé, akik olvasottak, akik magasra értékelik Magyarország kulturális és tudományos eredményeit, akik komolyan veszik, hogy egy új generációért is felelősek, akikbe szorult némi tartás (és így tovább, nem tudom felsorolni) végre elismerik történelmi nagyságodat és a huszonnyolc évvel ezelőtt megalapozott és azóta milliószor semmissé tett érdemeid előtt leborulnak.
Tudom, elárasztanál minket is alamizsnáiddal: kicsi közbeszerzési pályázat itt, lovarda, szálláshely, trafik ott, ha végre felnőnénk ahhoz, hogy ezekre áhítozzunk és boldogan behunynánk a szemünket ezek fejében: köddé foszlana a kapualjban rettegve meghúzódó hajléktalan alakja, a jövő nélkül felnövő cigánygyerek, az ellehetlenülő vidék, a külföldre menekülő generációk, a sok sok frusztrált, mindennapos egzisztenciális fenyegetettségben élő ember szerete az országban.
Tudom, hogy ha végre felsorakoznánk mögéd, azonnal megszabadulnál a szervilis nímandoktól, akiket mélyen megvetsz, de lojalitásuk miatt mégiscsak magad körül tartasz és folyamatosan ellenőrzöl, és edénymosóvá tennéd őket, amire ők már rég predesztinálták magukat a téged kritika nélküli követéssel és hazugságaid kozmetikázásával (a birkapásztorsághoz is kell innováció, pláne, ha kihúzza a legelőket a gazdák lába alól a kormány).
Kérlek, bocsáss meg, nem tehetjük:
Az élet nagy kincs, és úgy tűnik, sokadmagammal egyetértek, amikor többre becsülöm a tiszta lelkiismeretet, távlatos, megfontolt, toleráns, érzékeny, nyitott gondolkodást, a társadalmi felelősségvállalást, és egyáltalán a minőségi létezést, amit nem vagyok kész feladni az üveggyöngyeidért, amit bármikor kész vagy elénk dobálni.
Ne hidd, nem az zavart meg, amikor elkezdtél fals magyar és fals keresztény szólamokat skandálni, hogy magad mellé állíthasd azokat a hiszékenyeket, akik naivan szeretnének benned egy országépítő, keresztény értékeket tiszteletben tartó generálist látni, meg hogy már másfél évtizede csak a melledet döngeted, pedig többet tett a magyarságért és a kereszténységért már a kétéves unokaöcsém is, aki népdalokat danászik, és egyszer nem taposott el egy bogarat. Dehogyis: minden populista, rövidlátó politikus tudja, hogy könnyebb az emberek érzelmeire hatni, és a szocializmus után (pláne: sok sok év MSZP / SZDSZ teszetoszaság és elhibázott retorika után) fogékony volt erre a szent szamarak gyülekezete, bűn lett volna nem kihasználni.
Hogy leépítetted a fékek és ellensúlyok ingatag rendszerét, kifosztottad és szétosztottad az ország sokáig óvatosan védett földvagyonát, eladtál minket a külföldi érdekcsoportoknak, kádereiddel lefölözted az országba ömlő támogatásokat és hagytad, hogy az évszázados lehetőség a versenyképességünk kialakítására elpárologjon, kialakítottál egy kéz-kezet most rendszert, amiben, ha a ti kutyátok kölyke, senki sem korrupt vagy gazember, kizárólag, aki megpróbál igazat mondani; eltávolítottál mindenkit, aki párton belül a kihívód lehetett volna és össztüzet zúdítasz mindenkire (emberekre, szervezetekre), akik nem a te aklodból bégetnek, végülis az is belefér: igazi politikai érdemek nélkül, felelősen végiggondolt, hosszútávon is hatásos, mind gazdasági, mind környezetvédelmi, mind társadalmi szempontból jótékony politikai intézkedések nélkül csak egy lehetőséged van. El kell felejteni azt az idealisztikus elképzelést, hogy egy politikus, sőt, államfő azért szolgál, hogy az őt mandátumhoz juttató emberek és elkövetkező generációk számára élhetőbb országot hozzon létre. Sokkal nagyobb prioritás annak bebiztosítása, hogy makacs kiskakasként örökre a saját magad által létrehozott szemétdomb ura lehessél - ha nem örökre, hát addig, amíg már nincs az, aki téged valaha elszámoltathat vagy egyáltalán felelősségre vonhat.
Középszerű, arrogáns, korlátolt férfiakkal körülvéve, kisebbségi komplexusokkal küzdő faék egyszerűséggel gondolkodó öregedő emberként senki nem kérheti rajtad számon, hogy észrevedd, ez a 21. század kitermelt olyan generációkat, akik rég nem rugóznak a nemi egyenlőségen, az oktatás kiemelkedő fontosságán, a környezet megóvásán, a gazdasági függés megszüntetésén és még jónéhány kérdésen: ez számukra evidencia. Tőled pedig mást úgyse lehetett várni, mint hogy cinikus nem-válaszokat adva söpröd le egyaránt a Magyarország politikáját, gazdaságát és politikai helyzetét hosszútávon befolyásoló katasztrofális szövetségeket és a korrupciódat firtató kérdéseket.
De hogy még éveken keresztül használjam gyújtósnak a saját pénzemen elavult módon, postán kézbesített agymosó álkérdőíveidet, és hogy lássam, amint önelégült groteszk félmosolyt erőltetsz magadra, amikor a szerencsétlen, megvezetett, de még mindig erőn felül reménykedő nép körberajong (pedig te is tudod, hogy a kilátástalan helyzetük készteti őket, hogy mindenbe belelássák a reménysugarat), olvassam a Tanúban kitalált békaember-elméletet felülmúló képtelen hazugságot a holdudvarad által kreált médiában, ez az, ami erőmet meghaladja.
A múlt héten elkezdtem tüntetésre járni. Folytatom, úgy érzem, van arra esély, hogy olyan visszhangja legyen a megmozdulásoknak, amelyek végre elkezdik alámosni a hazug, cinikus, korrupt rendszeredet, akármilyen erő is tartja azt össze. Az emberek naivak, de véges a jóhiszeműségük és én azon akarok dolgozni, hogy minél hamarabb eljöjjön a pillanat, amikor nem csak a tegnap vonulók, hanem a magukat félve meghúzók, a szent szamarak és a rendszered kegyeltjei is felismerik, hogy boldog, egészséges, vidám életet a rohadt rendszeredben nem, csak nyitott, okos, felelős emberek által lakott és vezetett országban lehet hosszú távon élni.
Kit érdekel, hogy bíróság elé kerülsz-e a lopások, hazugságok miatt: nézz magadra, ha még képes vagy arra, hogy igazán láss valamit a tükörben: máris belefulladtál az önnön undokságodba, nézz magadra. Magunk között: megérte?
