A hosszabb kifakadást majd akkorra tartogatom, amikor végre sikerült értelmes rendbe állítani a gondolataimat, a következő viszont máris megvan: az otthoni politikai kommunikációt saját életszíntereim miatt nyilván folyton nemzetközi kontextusban látom, de úgy tűnik könnyebben észreveszem a különbségeket, mint a hasonlóságokat, egészen pontosan a rossz (de esetleg praktikus vagy politikailag hasznos) minták átvételét.
Mielőtt belebonyolódnék abba, egészen pontosan mit mennyire rühellek, inkább arra biztatok bárkit, hogy nézze végig ezt a három videót, és különösen figyeljen arra a párbeszédre, amelyik a második rész 2:09. percében kezdődik. Jelszó: mitől lesz sikeres egy politikus?
Vajon, milyen válaszokat kapnánk, ha feltennénk ezt a kérdést gyerekeknek, felnőtteknek, szegényeknek, gazdagoknak, közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek, munkásoknak, vállalkozóknak, egyházi személyeknek, civileknek, parlamenti és helyi politikusoknak a pártpaletta minden részéről? Úgy gondolom, hogy elég nagy biztonsággal meg tudnám tippelni naccerű vezetőink válaszát. Legalább párat.
