hátrányos helyzetű vitéz

A néma levente ugyanis több sebből vérzett a Patronás-Piarista előadáson. Testvérkém teljes eleganciájával felvonult, kedvenc kék csíkos nyakkendőjét is magára öltötte, úgyhogy meglehetős büszkén vállaltam a beugrást az oldalán - mókás volt, hogy termetét messze alulmúlta néhány kisdiák. Később - ugyan más vonatkozásában - megnőtt a szememben, mikor összetalálkoztunk a leginkább vaddisznók vagy orszarrvúk csörtető csapatára emlékeztető osztálytársaival, és a viháncoló kölykökkel.
Az előadást - gondolom - épp elegen kritizálták már előttem is, én szegény Jenőnek, a szellemi atyának készülök nekiesni. Nyilván vígjátékként eleve nem gondolta komolyan a művet, node ennyire? A történetben ugyanis a kifejezetten előnyös megjelenésű magyar hadfi és követ addig danászik a csinos, ámde rettenetesen erényes talján özvegy ablaka alatt, amíg végre beengedik a hölgy palotájába. Ha már arra járt, hősünk kikényszerít egy csókot, melyért cserébe az asszonyka három év hallgatást kíván. No, aki azt gondolná, hogy tiszta sor, végülis konfliktus megoldva, a heberncs hadfi majd jól meggondolja, kit puszilgat, hősnőnk meg elmélyülést kereshet a 15. század végének vallásos irodalmában illetve hímezgethet naphosszat, nagyot tévedünk. Az özvegy ugyanis cseppet sem emancipált módon beleszeret a katonába, és némaságát megszüntetendő a Hainburgban székelő Mátyás udvarába utazik. Hihetetlen érzelmi viharok valamint büntető-végrehajtási problémák után végül mégiscsak a bűnbánata illetve szerelme által megnyert hadfi karjaiba omlik. No, itten következnek komoly fenntartásaim: Ad1 - valóban idegesítő lehet az ablak alatt kornyikáló és szüntelenül nyomunkban loholó hősszerelmes, akit viszont - a korban távoltartási végzés nem lévén - egy tál moslék ablakon kiöntésével (egri - esetleg kismalac - módra opcionálisan forró víz) simán el lehet hajtani. Ad2 - egy pusziból nem kell nagy ügyet csinálni. Ad3 - a pasas után futni pusztán azon érdeméért, hogy képes hosszasan befogni a száját meglehetősen nagy ostobaság. Főleg, ha a cél a beszédre bírása, mert egy garantáltan néma pasas lehet, hogy hosszútávon hasznos, node aki beszél? Ad4 - mi lesz az erénnyel?
Az előadás - mondom - mókás volt. Simán túljátszották, de a gyereksereg is alakított, meg a szegény elterebélyesedett nővér is, aki a darab előtt stand up comedy show-t adott elő a színház világnapja és egyebek alkalmából, szóval vigyorogtam sokat.

nyulak

Élőben csak a Lehel piacon találkoztam velük a kisállatkereskedésnél, ahol ünnepi almot vásároltam kicsi rágcsálóink számára. A mongolok kókuszházikót is kaptak, de annyira nomádok, hogy nem költöztek bele. Egymás mellé telepítettem őket a télikertbe, így ki lehet rekeszteni éjszakai aktivitásuk zörejeit egyetlen ajtócsukással. Höri köszöni szépen, jól van, igaz domesztikált jellege miatt komoly nyuvasztásnak volt kitéve a nagyhéten előforduló látogatóim által. Ezt túlélte - szép tőle.
A család elpályázott a ködös - és ottlétük alatt szeles és hűvös - Albionba, így a nemzeti ünnep és a húsvéthétfő jeles napjai által határolt napokban splendid isolation-ben töltöttem megérdemelt magányom, melyet persze remekül színesített látogatóim serege. Közben igyekeztem kicsit kialmozni a lakást, és hozzátenni a szakdolgozatomhoz, és ez nagyjából 50%-ban sikerült is.
Az utolsó napokban a konyhába is bemerészkedtem. Idegen terep volt, hamar rá kellett jöjjek. Úgy indult a dolog, hogy elhatároztam mely süteményeket fogom a húsvérkor érkező család elé pakolni, és már a hét elején kísérletezni kezdtem. A muffinnal, hiszen ezt egy közepesen intelligens csimpánz is el tudja készíteni. Nos, a kedves majom bizonyosan - nekem csak harmadjára sikerült. Először mandróvá zsugorodtak, aztán túlpüffedtek a kicsi muffingombák, így aztán a csütörtök esti harmadik próbálkozás alkalmával már üdvrivalgással fogadtam az elvárható méretű süteményeket. Ezek ráadásul mág a sütőformához is csak mérsékelten ragaszkodtak, így eltávolításuk nem fajult kiskanalas bányászatba a végén. A második sütemény, a harci linzer, melyet kicsit hard-változatban tálaltam locsolásra érkező vendégeim elé. Szerencsére senkinek nem tört foga bele, én meg okultam: a sütőnk nem úgy működik, ahogy a szakácskönyv feltételezi, így ezentúl óvatosabb leszek. A vaníliás kifli nagyjából rendben volt, ezzel nem alkottam újat. Nem így a Bercsényi túróssal, ami annak köszönhetően, hogy a túrós tölteléket a tojás külön felhabosítása nélkül készítettem el jóval acélosabb és masszívabb lett, mint a fejedelemről elnevezett eredetije. A barna cukor viszont mézgásabbá tette az alapzatot, így az elért változtatások mértéke alapján kijelenthettem, sikerült újat alkotni. A főételek majdnem rendesen összejöttek - igaz, a család kritikusabb fele (mindenki rajtam kívül) sérelmezte, hogy a répa, a malac és a csirke teljesen ugyanolyan ízű - de ez már nem zavart. És csináltam finom teát, abban pedig verhetetlen vagyok.
Elhervadásom elhárításáról idén a férfinem nyolcszorosan is gondoskodott. Már letettem minden ilyen irányú megkeresésről, de szerencsére koradélután megérkezett az áldás, vödröstül-kölnistül mindenestül. Ezúton nekik a köszönet.

D-day

Szerintem a vége felé már csak fekete (yorkshire és assam) tea valamint java kávé keringett az ereimben, a gyomrom diónyivá szűkült, a fejem pedig szinte szétrobbant. Csütörtök reggel ideiglenesen megszűntek a tünetek, csak álmos voltam és fáztam, de ezt nagyon. A bizottság a lassan járj - tovább élsz szellemében haladt, így tizenhatodikként csak ebédidőben került rám sor.
A szereplésem tulajdonképpen érvényesnek és eredményesnek találtatott, de nem voltam megelégedve vele. Elég zsibbasztó, hogy tudásszintemtől szinte teljesen függetlenül rámszáll a köd minden egyes államvizsgámon, és csak alig támolyog elő belőle - így belőlem - értelem, mikor oly nagy szükség volna rá. Mindegy, nem keresgek, végülis egy lépéssel megint előrébb jutottam, a többit meg valahogy elvégzem magammal.
A pécsi utazások vizsga utánra eső részét viszont nagyon élvezem: barátnék, barátok, régi kicsi szobatársak, kívánni sem lehetne jobb társaságot. És még szívesen is fogadnak, ami aztán tényleg nagyszerű.

brájen örök

Köszönhetően kistestvérem blogbejegyzésének, a mai reggel megintcsak rájöttem, hogy amikor a világ - nem kevesebb - hirtelen rátelepszik a lelkemre, akkor a reggeli hidegvizes zuhany után, amikor már a habos kávámon és a kötelező vödör teámon is túl vagyok, kiszellőztettem álmos szobámat, és épp letelepedtem hűséges íróasztalomhoz, nincs jobb energiabomba, mint a jól ismert karakteres zene. Komolyan, amúgy nincsenek gyengéd érzelmeim duplaannyi idős emberek felé, de három ütem, és mindig beleszeretek.