kedd, november 27, 2007

minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik

Komolyan fejlődöm. Simon ma egész délután hegedült, mert holnap lesz egy vizsgaféle szereplése a zeneiskolában. Egy szavam nem volt. Megjegyzem a gyerek stresszhelyzetben kifejezetten jól muzsikál. Ahol problémás, persze, ezeregyedszer is félrehúz, de sebaj. A fentiek miatt meg egészen büszke vagyok magamra. Ha a jó öreg Winston látná...

hétfő, november 19, 2007

deus ex machina

Meg a drága öregurak a bizottságban (puszi a kobakjukra).
Meg rokonaim, barátaim és üzletfeleim érzelmi zsarolásától meghátráló szentek és égiek.
Meg a zsarolók.
Köszönöm, köszönöm.

szombat, november 17, 2007

kapaszkodó

A filozófiám a következő 36 órára már danászható. (A sármos Brian a bónusz.) A lényege, hogy képtelen vagyok a puskapor teljes mennyiségének páramentesítésére, a deus ex machina nagyon is jól jön. Viszont nem jöhet rosszabb annál, amit a Kislovag ne tudna egy sebajjal elintézni. Bele meg nem halok, az erő tehát tuti velem lesz. Vagy hétfőn, vagy utána. És ígérem, többet nem nyafogok.

péntek, november 16, 2007

Platón

A lélekben nem marad meg semmi beerőszakolt ismeret.

csütörtök, november 15, 2007

26 év

Elégedettséggel tölt el, hogy virágzó társadalmi élet hiányában is sikerül érett, intelleigens felnőttként viselkednem. Délután rájöttem, hogy a kedvenc piros bögrém épp belefér a tanulós pulóverem zsebébe, így tarthatom ott, akárhová is megyek a lakásban. Még teát is tudok bele önteni. Most ugyan nem teázom, mert sajog a bal arcom. Simonnal verekedtünk, a kobakja ütközött vele.

kedd, november 13, 2007

alatt

Lehet ezt részletezni - vágy az agg kínai apók ópiumos pipája után -, de fölösleges. Aki ide kell, az Mikkamakka. Nagyon is.

vasárnap, november 11, 2007

szép remények

Már hűvösödik, egyesek szerint elkövetkeztek a nemszeretem napok, de aki ismer, tudja, hogy belőlem ilyentájt bújik elő a jegesmedve. Sikerült elcsípni a reggeli jó időt, kifejezetten lubickoltam a friss levegőben. A szokásos szigetkör változott a szélre való tekintettel. Most a háztól-házig etap a cél, de amíg ez nem megy egyszuszra, a hídon csalok.
Tanulás közben ért a következő meglepetés: a Szalag utcában forgatnak, műhóval hintették be az úttestet. Ettől aztán kedvet kaptak a szürke fellegek is, és jelenleg havas-esős hatalmas pamacsok hullnak, és egy kicsi fehérség meg is maradt a háztetők hűvös zugaiban. Még nem hó, még nem tél, de már majdnem. Juhé!
breaking: a hóesés egészen megizmosodott, szépen beterítette a vízivárosi háztetőket a fehér lepel, és most minden nagyon nagyon szép. Estefelé sétálok majd egyet, és ha maradt belőle, gyártok néhány hógolyót.

hétfő, november 05, 2007

ragyogj!

Tessék kényelmesen hátradűlni, lábakat a puha báránybőrre, pohár fehérbort csak lassan kortyolgatni, hogy minden zamata végigszénkázzon egyenesen a legkisebb lábujjig, és miután a csend csurig töltött, és csukott szemünk hozzászokott a sötét amorf ábráihoz, jöhet a nap. Az originál hangzás kedvelőinek ezt, az ínyenceknek, akik nem vetik meg a pikantériát, ezt ajánlom. És jusson eszünkbe Sam véleménye az I am Sam című naccerű Sean Penn filmből: a szelíd George-ot tartották a legkevésbé tehetségesnek a négy fiú közül, mégis ő írta a legszebb dalt. Ez az.

vasárnap, november 04, 2007

nevelők

Nem kell a márványvénusz és a porcelánkatonák, nem ragaszkodom az úszómedencéhez sem, mégis meg tudtam érteni az Edukators milliomosának az okfejtését, hogy lesz a radikális emberből a felelősség súlyát hordozó, de az árát élvező konzervatív polgár. Igaz, ha a szívembe nézek, legszívesebben felmásznék az Alagút tetejére éjjel. Kellemes bódulatban kacagnék az alattam köröző autókon, és önvád, csüggetség, szomorúság minden cseppjét elűzve élvezném az atomjaira bontott napot.

péntek, november 02, 2007

mindennapok

Filmnézésen, koncerteken és soprton túl igaz, nem sok publikálható történik velem mostanában, mégsem teljesen eseménytelen az életem. Biztos, hogy hangsúlyos benne a fenti vonal, de nem teljesen haszontalan.
A héten láttam egy naccerű filmet (Iris). A brilliáns írónő és kitartó párja egymással való küzdelmeiről szól; főként arról, hogy hogyan verekszik át magukat azokon az akadályokon, melyeket fiatalabb korukban a nő, idősen pedig az Alzheimer-kór ékel kettejük közé. Teljesen meghatódtam. A főszereplőnő elképesztően emancipált, rendkívül éles eszű. Ugyanakkor igaz, lelke egy részét teljesen megtartja magának, mély szeretettel és szerelemmel kötődik a kicsit bumfordi férfihoz. A férfi fiatalkori figurája ugyan esetlen, annál inkább megkapó az öreg, és így a kettő kép rajzolja ki a karakter igazi hősiességét. A betegséggel ugyanis megváltozik a két szereplő közötti viszony, és a támaszt talán korábban jobban igénylő férfi válik a szilárd kapoccsá felesége és a világ között. Közben az asszony esendősége és teljes befelé fordulása végre kimondatja azokat a kérdéseket a férjben, melyeket talán soha nem mert igazán feltenni neki. Egyenes választ csak akkor kaphatott volna, de most sem maradunk felelet nélkül. Szóval teccett, mi több, elvarázsolt, és bömbölgettem jókat a képernyő előtt. Merthogy ugyebár senki - főleg mi, a társadalom haszontalan, államvizsgázó, parazita elemei - nem maradhat közönyös ilyen megértő, mély érzelem láttán.
Hogy enyhítsem a meghatottságot, továbbiakban beszámolok Simon biciklijével folytatott harcaimról. Merthogy a gyermek az elmúlt pár napot a Mecsek esőáztatta (nb. zuhogott végig) helyi ösvényein töltötte gyakorlatilag nyakig a latyakban. Kaptunk tőle pár kétségbeesett telefont, de a végeredmény így is sokkoló volt. A bicikli felújítása az én feladatom lett.
Mikor szemtől szembe találtam magam a feladattal, elhűltem. Először a sárdarabokat tördeltem le, majd felcipeltem az egész szerkezetet, darabokra szedtem (kerekek, lámpa, ülés, csengő), majd bepakoltam a kádba. Sajna, itthon nem áll rendelkezésre olyan kiváló vizesblokk, mint Tamperében, vagy Pécsett, ahol akár együtt zuhanyozhattam kedvenc bringáimmal (nem vicc!). Mire végeztem a művelettel, teljes képet kaptam a kerékpár anatómiájáról. Ahogy a büntetésben levő közlegények, fogkefével tisztogattam a problémás helyeket. Persze, így sem lett tökéletes. A sár kimeregetése a kádból jó derékgyakorlat. Ötven vödör után már csak a fürdőszobát kellett rekonstruálni, végül pedig összerakni az állatot. Nos, ez utóbbi nem sikerült valami fényesen. A kerekek ugyan helyükre kerültek, de a fék csak nem akar úgy működni, ahogy én szeretném, pedig a ki- és visszaakasztását szabályszerűen csináltam. Viszont fel lehet ismerni, és egy kis bütykölés, olajozás után jobb lesz, mint újkorában. Teljes diadal!