thesis

T. cím:
A munkavállalók szabad mozgása az Európai Közösségi jogban
- különös tekintettel a közszolgálatban történő foglalkoztatásra

Dolgozatomban, a munkavállalók szabad mozgásának fogalmát e történeti kontextusban is vizsgálom. Ennek során kitérek a fogalomnak a közösségi jogban való megjelenésére, tartalmára, és különösen az alapjog személyi körének kiterjesztésére, valamint a hozzá kapcsolódó azon jogokra, melyek az európai állampolgárság létrehozásához vezettek. Részletesen tárgyalom továbbá a közszolgálatban történ
munkavégzéssel kapcsolatban felmerült problémákat, és ennek kapcsán kitérek a magyar közszolgálati jog alakulására is.
Célom, hogy bemutassam azt a folyamatot, melynek során a kifejezetten funkcionális okokból létrehozott alapjog azáltal teremtette meg a munkavállalók szinte teljes mobilitását, hogy közben tekintettel volt bizonyos nemzeti – f
leg a nemzeti szuverenitást érint
– érdekekre. A fentiek bemutatása során igyekszem minél több konkrét jogesettel alátámasztani a fejl
dési ívet, annál is inkább, mert a közösségi jog szabályozása – értékelésem szerint – a munkavállalók szabad mozgásának több területén is kifejezetten szűkszavú, így valódi
karakterét az Európai Bíróság esetjoga határozta meg.
Fontosnak tartom, hogy a közösségi jogintézmények tárgyalása során egy nagyon is aktuális hazai sajátosságra is kitérjek, mely szerint zavaróan sokrét a közszolgálat jogi szabályozása. Ez azért is problematikus, mivel állandó politikai kérdés, hogy a saját, az uniós, illetve a harmadik országok állampolgárain kívül milyen közjogi eszközzel lehet a határon túli magyarokat hazai többletjogokhoz juttatni. A munkavállalás szempontjából ennek azért van kiemelked
jelent
sége, mert nyelvismeretük miatt hazánkat legnagyobb arányban az ő migrációjuk érintheti.

here comes the sün

Mondtam már, hogy szombat este láttam egy sünit a szigeten? Épp átiszkolt a focipálya mögötti futóösvényen, és még azelőtt sikerült elérnie a bozótot, hogy keresztülszáguldottam volna rajta.
Nagyon szeretem a süniket. És meglepő módon ki is szúrom, ha egy tüskés kis vadóc rohangál körülöttem, akkor is, ha sötét van, vagy félhomály. Nem is szúrnak, ha óvatosan simogatjuk őket, felvéve meg egészen belelapulnak a markomba, és reszketnek, mint a nyárfalevél. Találkoztam már egészen parányival is, aki épp akkora volt, mint az öklöm, de láttam nagyot is, ami lelógott a nagylapátról. Összefutottunk már ezer helyen: árnyas zempléni erdőben, csendes temetőben, a napsütéses csővári kert végében, hűvös budai előkertben, szürkületben a Tabán avarján, az éjszakai sötétségbe burkolózott Tettye oldalában, a kivilágított pécsi dóm fala mellett, a tavaszi Margitszigeten, és még ki tudja, hányszor. Csillog a szemük, koromfekete az orruk, és televarázsolnak vidámsággal.
Már csak egy kérdés maradt hátra: vajon a Munka Törvénykönyve, a Római Szerződés vagy valamelyik jogeset juttatta őket az eszembe?

piros bálna kislány

Tegnap kistestvérem repertoárja újabb naccerű nótával bővült. Azzal vezette be, hogy egyrészt már az ajtóból üvöltötte az ádáz Erynniszeket, másrészről közölte, hogy eztet valami Bercsényi vagy Balassi gyártotta. Továbbá annak ellenére, hogy még szoprán fekvésben énekel, amelyben őrjítőek a dal túl mély fekvései, nagyon élvezi. A háromszögekből viszont tényleg ötöst kaptunk, úgyhogy mostan dagad a honfikebel, és a család kicsi kincse pár előjogot élvez még vagy másfél napig.
Tegnap meglehetősen kalandosan sikerült hazakeveredni a Szentkirályi utcából a szokásos kedd esti transzcendens pszicho-stand up-ról. Rég nevettem ennyit szívből. Merthogy a várost a vonatkozó kilométereken egy kissé old school, ámde rettentő dizájnos csillogó masszív fekete bicikli csomagtartóján oldalvást csücsülve szeltem át, míg előttünk (a többesszám feltételezi, hogy rajtam kívül valaki ténylegesen hajtotta a bringát) egy tandem - teljes legényzettel on board, mögöttünk pedig lila sisakban a konvoj egészben maradását szavatoló biztonsági személyzet gurult teljes harci felszerelésben. Nem tudom, a többieknek mennyire okozott derültséget, illetve a biciklit (és lovasát) mennyire viselte meg a töbletteher, mindenesetre filmre való utazásban volt részem. Tessék nyugodtan elképzelni, a valóság sokkal élvezetesebb!

hőmérséklet emelkedés

A jó idő meghozta az edzési hajlandóságomat, sokat sikerült futni mostanában, olykor zsinórban napokat, és egyre jobb a morálom is közben: a kör végére egészen begyorsulok annak ellenére, hogy a levegőt már nem a rendeltetési helyén veszem ilyenkor. Tegnap kistestvéremmel kritizáltuk a tömeget, így a felvonulás apropóján újra találkoztam egy ideje albérletben meghúzódó Albert nevű biciklimmel is (köszöni, nagyon jól van).
Ma a lázzal és a kórokozükkal hadakoztam, így veszélyben a szaladgálás is, viszont kávéfőzés közben belehallgattam a kínai dekameronba Tordy Géza előadásában. Mindenkinek javaslom Feng Jicai Beszélnek a kövek című novelláját nemcsak a döbbenetes történet, hanem az egyik szereplő szájából elhangzó súlyos intelem miatt is. Mert ez minden háborúval, diktatúrával be nem sározódott generációnak üzen, a második világháború tépázta Kínától egészen a szocializmus keményebb és puhább változatával fertőzött Európáig. És arra a szembenézésre szólít fel, mely minden beteg lelkű nemzet kötelessége, melynek meg kell jelennie ezen nemzetek politikai köztudatában, kultúrájában, művészetében, nevelő tevékenységében, ahogy a világ számára is megfogható súlyos alkotásokban, mint (sorolhatnám, persze) a Guernica, A mások élete vagy a Katyn:
Tudom, hogy nincs hozzá közük, nem a maguk generációja követte el, talán nem is tudnak róla, de pont ezért kell elmondanom. Nem kell felelősséget érezniük, de el kell ismerniük, hogy megtörtént.

sztrájk

Semmi politika, kizárólag pártsemleges tapasztalataimat tárom a nagyérdemű elé: reggel félig elkísértem Anyust iskolába (ők ugyanis nem lazsálnak), ezáltal felfedezve egy naccerű lépcsőt a ferences rendház mellett. Tettem egy kört a városban, amely végeztével igazán romantikusan egy csokor gyöngyvirággal a kezemben, és öt kiló almával a táskámban bandukoltam haza a Dunaparton (még mindig reggel 8 körül vagyunk), és hunyorogtam a napsütésben, elugrottam a vadul száguldozó biciklisták elől, és nem néztem körbe rendesen, amikor átsétáltam a pangó úttesten. Tiszta vasárnap-hangulat, és még az emberek is visszamosolyogtak. Ránkférne egy kicsit több sztrájk, úgy gondolom.
A nap megkoronázásaként (még csak ebédidő van, tudom) felhívott külhonba szakadt kistestvérem, aki szerint a belső hangom teljesen hülye, nem érdemes rá hallgatni (well...), az övére (már a külsőleg is érzékelhető hangjára) viszont annál inkább, mert egyrészt felvidít, másrészt hiányzik.

Egy fokkal kisebb öcsém hangja egy hajszálnyit kevésbé, miután a heti három rendszeres matematika korrepetáláson kívül (lehet, hogy írtunk egy olyan ötös dolgozatot szerdán, ami jobb lesz kettesnél!) tegnap a fogorvosánál is volt egy kalandunk, a Bkv-s munkabeszüntetések alkalmával meg folyton megkapom őt bónusznak a napomhoz. A gyerek gregoriánt énekel, meg bordalt a Hunyadi Lászlóból (igaz nem hamis, viszont annál kitartóbb), fütyül (de nem hazudik), és fejlett szabad akarattal rendelkezik, így társasága több, mint mókás, és bizony némi türelmet igényel. Gyártottam neki egy tevés falvédőt, amely előtt jelenleg egy hatalmas plüssnyúl helyezkedik el, amit Anyustól szeretett el, és akárhányszor ránézek, vigyorgok, mert annyira rettenetesen néz ki szegény (a nyúl). Természetesen együtt alszanak. Kaland az élet!

vers

dédapámat addig verték
míg térdelni bírt
száraz szemmel nézte végig
ahogy egy szálig kivágják gyümölcsösét
parkinsonos nagyapám
görbebottal kergette
a hátsó kertben a tolvajokat
nagyanyám ágyásai
nem termettek halála után
anyám fél országon át
hurcolja öcsém életfáját
én a szobafenyőmet sem
öntözöm rendesen

sajtó-helyreigazítás

A meghatódásrátám talán kicsit túl magas, mindazonáltal muszáj kijelentenem, hogy biza vannak olyan baráti gesztusok is, melyektől még a jelenleg kitartóan csepergő esőben is látom a ragyogóan napos oldalt, egy lexikonnyit, és érzem, hogy cseppet sem vagyok olyan, mint a zászló nyele: merthogy van mibe kapaszkodnom. Továbbá ígéretet teszek a homályos spiritualitás csökkentésére a későbbiekben. Mondjuk ha vidám vagyok, kell a fenének a pszichológia! :)

pofonofon

Amikor egyszerűen egy szót sem tudsz kifacsarni magadból, mert annyira igaz és kegyetlen. Nem gonoszságból, hanem egy könnyed baráti megjegyzésből hámozod ki. Nem is akarnak bántani, de hogy nem, épp ez benne a borzasztó. És csak elnehezedik a szív, és látod a tükröt, ami nem görbít, nem szépít, megmutatja az igazat: hogy a temérdek önsajnálat és póz bizony egyre igazabb, már lassan mindent befed és igencsak elvesztek a körvonalai annak, aki szerettél volna lenni. Örök optimista vagyok, és igenis hiszek abban, hogy mindenki lehet olyan, amilyen lenni akar. Csak nehéz szembesülni azzal, hogy ez egyrészt nem mindig úgy megy végbe, ahogy elképzeltük, hanem sokkal gyötrelmesebb, másrészt sokkal messzebb járok a céltól, mint gondoltam. Most nem kell Brájen sem, mert amikor a szív vérzik, akkor Bartók és csak Bartók hegedűsikolyai segítenek, de tulajdonképpen szánalom sem kell, mert felveszem a kesztyűt. Nem fogtok rámismerni.

törpe harangvirág

Szobám dísze. Egyelőre még életben, bár öntözési és nyirbálási tevékenységemnek köszönhetően nem tudni meddig. Én szeretnék számára hosszú, fényes jövőt - nomen est omen - Winstonnak neveztem el. Tessék megszeretni!

morfondír

Feleim, íme a bizonyság, hogy kistestvérem egyrész okos gyerek, másrészről hasonlovakat gondolunk - most éppen a koalíció dominózásáról. Én itten nem eszkalálódom (ahogy az irodai szlengben mondanánk), viszont tessék őtet elolvasni.
Szívemből szóltál, apafej!