A munkavállalók szabad mozgása az Európai Közösségi jogban
- különös tekintettel a közszolgálatban történő foglalkoztatásra
Dolgozatomban, a munkavállalók szabad mozgásának fogalmát e történeti kontextusban is vizsgálom. Ennek során kitérek a fogalomnak a közösségi jogban való megjelenésére, tartalmára, és különösen az alapjog személyi körének kiterjesztésére, valamint a hozzá kapcsolódó azon jogokra, melyek az európai állampolgárság létrehozásához vezettek. Részletesen tárgyalom továbbá a közszolgálatban történ munkavégzéssel kapcsolatban felmerült problémákat, és ennek kapcsán kitérek a magyar közszolgálati jog alakulására is.
Célom, hogy bemutassam azt a folyamatot, melynek során a kifejezetten funkcionális okokból létrehozott alapjog azáltal teremtette meg a munkavállalók szinte teljes mobilitását, hogy közben tekintettel volt bizonyos nemzeti – fleg a nemzeti szuverenitást érint – érdekekre. A fentiek bemutatása során igyekszem minél több konkrét jogesettel alátámasztani a fejldési ívet, annál is inkább, mert a közösségi jog szabályozása – értékelésem szerint – a munkavállalók szabad mozgásának több területén is kifejezetten szűkszavú, így valódi
karakterét az Európai Bíróság esetjoga határozta meg.
Fontosnak tartom, hogy a közösségi jogintézmények tárgyalása során egy nagyon is aktuális hazai sajátosságra is kitérjek, mely szerint zavaróan sokrét a közszolgálat jogi szabályozása. Ez azért is problematikus, mivel állandó politikai kérdés, hogy a saját, az uniós, illetve a harmadik országok állampolgárain kívül milyen közjogi eszközzel lehet a határon túli magyarokat hazai többletjogokhoz juttatni. A munkavállalás szempontjából ennek azért van kiemelked jelentsége, mert nyelvismeretük miatt hazánkat legnagyobb arányban az ő migrációjuk érintheti.