Antidote 1 - kaiserlich (und) königlich

Szuper karácsonyi koncert tegnap este a Fugában: vicces Haydn, flamboyant Dvořák a végén meg egész tisztességes eszem-iszom (ha jól láttam alkoholmentes opció nélkül).  (Amúgy az olyan de olyan Karen Millen ruhában, amiben csak ötpercenként mer az ember levegőt venni, méretproblémák okán és a tiszteletjegyes belibbenés után egy pillanatig olyan érzésem volt mint Alfnak az első nap az emberek között - megállapítottam, ha adnak bejglit, akkor nem is veszélyesek.)

Egészen autentikusra sikeredett a Kaiser-kvartett. Egy pillanatig nem esett nehezemre elképzelni, hogy egyik este Haydn fülön fogja három muzsikus cimboráját, majd addig táplálkoznak és gyötrik a hangszereket, amíg kedvük telik. Főleg a hegedűk voltak időnként már az én fülemnek is hallhatóan hamisak, de a másik kettő szerencsére jól húzta, plusz a Gott erhalte variációi annyira komikusak a második tételben, hogy simán megbocsátottam. A fődallam komótos bevezetése után ugyanis kifejezetten úgy tűnt, a szólamot tovább vezető hangszerrel szemben a többi nem kidíszíti, inkább kicsit éppen elhessegetni igyekszik a himnusz dallamát: jó, jó, Ferenc meg minden, de inkább játsszunk triolákat. 

Namármost Dvořák egy állat. Komolyan: az op 81-es A-dúr zongoraötöse konkrétan a kamaramuzsikálás egyik csúcsa és kész. Akkor is, ha a vonósok liberálisan viszonyulnak a "kotta" és a "tempó" előírásaihoz, mert a remek (és gyönyörű) zongorista mindent összetart, plusz öreg Anton akkora zenét írt, hogy az ember kiegyenesedik a székében és nagyjából negyven percig nem vesz levegőt, hogy véletlenül se hagyjon ki egyetlen egy taktust sem. Áthatja a népzenehagyomány, időnként pofátlanul az érzelmeinkkel játszik, elképesztően melodikus, harmonikus (egyszerre versengő és egymást támogató) csapatot csinál a zongora és a vonósok hangzásából és nagyvonalúan bánik a klasszikuszenei formákkal: egy érett öreg róka remek darabja. Ami a végére tényleg akkorát szólt, hogy egy csöppet sem lepődnék meg, ha azt hallanám, hogy közben táncra perdültek az alagsori jelmezkiállítás ruhadarabjai. 

Ja, azt mondtam már, hogy milyen kellemes látvány volt a zongorista. :)

Morcogás 1 - nők, gyerekvállalás és soviniszta közszereplők

A hírfolyam:

1. Kövér László, az Országgyűlés Elnöke, a fickó, akinek a bajusza valamikor a napi gyakoriságú kardhasználattal együtt ment ki a divatból és akinek a nézetein valószínűleg időnként Mária Terézia is nagyokat nézett volna, pár napja, a Fidesz kongresszuson - több kiválóan szanaszéjjel cincálható félmondat után - kijelentette, hogy (mint Fidesz) azt szeretnék elérni, ha "a lányaink az önmegvalósítás legnagyobb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk". 

2. Következő este Ákos tartotta fontosnak, hogy a róla szóló interjúban hosszan kitérjen arra, miért utasítja el ő maga személyesen az emancipációt, és hogy annak létjogosultsága lenne. 

3. A Magyar Telekom támogatói szerződést bontott az énekessel arra hivatkozva, hogy kijelentését nem tartják összeegyeztethetőnek a cég hitvallásával és értékrendjével. 

4. A magyar kormány a Magyar Telekom Csoport fenti lépését a szólásszabadsággal és következésképpen az Alkotmánnyal összeegyeztethetetlennek nyilvánította és utasította minisztériumait és minisztériumi háttérszerveit, hogy mondják fel a mobilinternetes szerződéseiket a Telekom Csoporttal. 

Nu, kérdések és válaszok:

1. Rendben van-e, hogy egy magát európai, kereszténynek valló jobboldali orientációjú politikus ilyen kijelentéseket tesz?

Több okból nem. A pasas ugyanis vagy teljesen ostoba, vagy egy kő alatt töltötte az elmúlt ötven évet és nem jött arra rá, hogy egy kormány nem azzal tudja elősegíteni a gyermekvállalást a családokban (nem a honleányoknál kizárólagosan hanem a partneri kapcsolatokban), ha az anyaságot hihetetlen piedesztálokra emeli (csak a lábjegyzetben esett amúgy arról szó egy nappal később, hogy persze, persze az apaság és nagyapaság is önmegvalósítás, kicsi buta újságírók, hogy nem gondoltatok erre), hanem ha

a) olyan munkajogi hátteret biztosít, ami eredményeképp a 20-40 éves nők egyrészt meg tudják teremteni a családalapítás anyagi feltételeit (nem diszkriminálják őket az álláskereséskor), illetve nyugodtan mehetnek szülési szabadságra anélkül, hogy a munkájuk elvesztésétől kelljen rettegniük; 

b) támogatja az egészségügyet általában illetve specifikusan, hogy a gyermekvállaló pároknak csak a baba és a mama  illetve a család egészségére kelljen koncentrálnia, nem arra, hogy teremtse elő a szülés / terhesgondozás költségeit; 

c) lehetővé teszi vagy épphogy promotálja, hogy az apák ugyanannyi időt töltsenek a gyermekükkel szabadságon, mint az anyák (és ezzel segíti, hogy egyik szülő se szigetelődjön el a felnőtt társadalomtól vagy épp a másiktól hosszú évekre);  

d) szakszerű, nem kizsigerelt, megfelelően finanszírozott ellátást illetve oktatást biztosít a gyermekeknek a bölcsődétől az óvodán keresztül az iskolákig az ország egész területén; 

vagy persze, az is lehet, hogy a fickó csak begyöpösödött vagy cinikus és a nőket valóban csak gyermektermelő illetve férfikiszolgáló személynek képzeli. Tessék eldönteni, vonatkozó honatya melyik kategóriába tartozik. 

(Lábjegyzet: valahogy arról sosem esik szó, hogy senki (tényleg senki!) nem kérdőjelezi meg annak az érvényességét, hogy a szülő-gyermek kapcsolat alapjaiban változtatja meg egy felnőtt prioritásait és egyáltalán az életét; engem rettenetesen zavar, hogy folyamatosan mégis ez van a politikai párbeszéd fókuszában, nem pedig annak a mikor-szocio-gazdasági környezetnek a létrehozása, amely támogatja a párok gyermekvállalási döntéseit.)

2. Rendben van-e, hogy egy magát kereszténynek valló énekes hosszasan elmeséli miért nem fogja elfogadni az emancipációt amíg él?

Tulajdonképpen igen: a fickó nem egy David Bowie, hanem egy középszerű magyar nemzeti nyálrock énekes, aki ha komolykodó fejjel olyan kijelentéseket tesz, amiből kiderül, hogy összekeveri a biológiai különbözőségeket és a jogegyenlőséget, és egyáltalán a női-férfi szerepek komplexitásáról annyi fogalma van, mint Csubakkának a szőrtelenítésről, azzal pusztán a saját korlátoltságát és sovinizmusát tárja a nagyérdemű felé. 

3. Rendben van-e, hogy a Telekom felbontja a fenti énekessel a szerződését arra hivatkozva, hogy a fickó értékrendje nem illik bele a cégpolitikába?

Nagyon is. Pont ebben áll a sajtószabadság: van persze egy törvényi illetve egy kicsit szűkebb jóízlés által meghúzott határ, és lehet ezen belül marhaságokat beszélni, de ezeknek lehet következménye és van, hogy betelik a pohár. Celebritásokkal amúgy ez egy egész gyakori dolog: ezért fognak jobb helyeken kevésbé fafej hírességek egyből hosszú magyarázkodásba, mihelyt mondanak valami eget verő ostobaságot.

4. Rendben van-e, hogy a kormány felbontja a Telekomos szerződéseit a fenti okok miatt?

Nagyon nincs. A szólásszabadság köszöni szépen addig volt jól, amíg a kormányszóvivő bejelentést nem tett. Nincs joga az államnak egy teljesen normális magánjogi kapcsolatba beavatkozni, akkor sem, ha az a muzikalitás csúcsának kikiáltott kedvenc fideszes dalnokot érinti. Pláne, ha a fickó eredeti kijelentései olyanok, amelyekkel szemben (és egyúttal a t. házelnök kijelentéseivel szemben) éppen a kormánynak kellett volna a nők jogainak és az egyenjogúság fontosságának hangsúlyozásával fellépni. 

Kedves Kövér László, Ákos és t. magyar kormány: ahogy Adam Hills mondaná, 

DON'T BE DICKS!!!

hazatérés.

Első teljes nap Budapesten. 

Hátralevő anyaországban életvitelszerű tartózkodás napjainak száma: előre nem látható. 

Az időjárás első látásra megtévesztésig mímeli a londonit, azzal a különbséggel, hogy késődélutánig nem kezdett el cseperegni az eső. Nyoma sem volt a tegnap déli verőfényes napsütésnek és csillogó világoskék égboltnak, viszont amikor kilépem az utcára, akkor harapni lehetett a levegő frissességét, megnyugodtam, hogy a nyúlós végtelen londoni öt hónapos november nem kísért el Magyarországra. 

Tegnap a legkisebb középső öcsémmel folytatott párbeszéd után arra jutottam, hogy a fejbe vág a gereblye-típusú kirohanásaimat Adam Hills The Last Leg műsora (tessék megnézni, egész jó és tele van ausztrál no-nonszensz optimizmussal) mintára a webes felületekre korlátozom, hogy addig ne dobjon ki a család, amíg magamtól nem akarok továbbállni (pláne, hogy mostanában a főállásom az alvás, pihenés és regeneráció).