Komoly kalandokkal kezdem az évet. Péntek hajnal négyig kétszer felrobbantottam a Halálcsillagot, aztán este visszaindultam a szigetemre. Odafelé a csodálatos zürichi tranzitváróban éjszakáztam, amit minden kalandvágyónak ajánlok, pláne a lélegzetelállító karácsonyi fényekkel, melyek szépségébe akkor is belefeledkeztem, amikor a kissé szűken adagolt fűtés és a hangos takarítógépek nem hagytak aludni, és a tanulmányaimmal igyekeztem lefárasztani a szürke sejteket. Genf viszont annak ellenére, hogy fantasztikus leereszkedni a tótól szinte csak egy ugrásnyira levő repülőtérre, nem volt ilyen kényelmes. Tranzit híján a huzatos folyosón ücsörögtem hajnalig. Szerencse, hogy eleve kicsit később érkeztünk, és a csatlakozással egész korán indultam, így belefért még egy rövidre vágott éjszaka. Egy ausztrál jogászlánnyal beszélgettem egészen sokáig, aztán német turistákkal ismerkedtem.
A hétvége maradék része kreatív szunyókálással telt aztán, csak vasárnap estére támadtam fel valamelyest. A lányok fokozatosan érkeztek, és csütörtök estére végre teljes lett a létszám. A közös örömvacsorát ma költöttük el egészen nemzetközi keretek között, tekintve hogy egy japán barátnénk és két angol csatolt lovag is tiszteletét tette. Csütörtök este a pubba is benéztem, muszáj volt ellenőrizni, hogy áll még, és az ivócimborákat sem fújta el a szél.
London ugyanis teljesen megadta magát Tél tábornoknak. A lelkem finn fele persze jókat mulat a tényen, hogy öt centi hó okozza a napok óta tartó káoszt és teljes begubózást. A hét közepén ugyanis még nem volt semmi probléma: a leesett nedves hó, akár egy közepes eső teljesen biciklizhető volt, viszont takarító gépek híján a csipkésre alakított latyak a következő napokban tökéletesen ráfagyott a kevésbé forgalmas utakra, és az ezt követő gyenge hódara az egészet jeges akadálypályává változtatta. Olyannyira, hogy a legelszántabb biciklisek is letettek a tekerésről a hétvégére. Pedig nincs olyan vészesen hideg ám, ilyen időben gondolkodás nélkül karikáztam volna az egyetemre Tamperében a mínusz huszas hazautakról nem is beszélve. Az angolok egyébként tényleg nincsenek erre sem felkészülve, az iskolák bezártak, és sokan a 'Sorry Boss' névre keresztelt otthonmaradást választották munka helyett. Amikor még utoljára biciklire ültem teljesen megdöbbentem, mennyire kihalt a máskor forgalmas Euston Road. Felmelegedünk no.
Most inkább az ágyat nyomom rendületlenül. A hangomat a néhai Nina Simon is megirigyelhetné, a romantika összes tüdőbajos hősét megszégyenítően köhögök, és tökéletes érzékkel válogatok a puhábbnál puhább zsebkendők között hatalmas pusztítást végezve. A lányok ma estére kezdtek el hivatalosan is aggódni, úgyhogy telenyomtak mindenféle itallal, és még egy gyömbérgyereket is kivégeztem, rituálisan. Szóval támadok minden fronton, és eddig a munkából sem dőltem ki, de javulás eddig nem történt.
A gondtalan lustálkodás egyébként kiváló alkalom, hogy az újévi fogadalmaimat tökéletesítsem. Próbálok kicsit komplexebb egy éves tervet összeállítani, mint amit az egyik website-on találam, és az 'idén megeszek egy mangót' fokozatnál mindenképpen magasabb szintre szeretnék eljutni. Egy gyümölcskosár. Esetleg. Viccen kívül: egészen komoly terveim vannak, Iza tanácsára ezeket majd időnként elsorolom az univerzum azon tökéletes teremtésének, akivel reggelente a szobámmal szemben található tükörben nézek farkasszemet, osztán hátha. A blog rendszeresebb fejlesztése amúgy ezek közé tartozik, igyekszem majd legalább hetente jelentkezni, a többit meg majd a maga idejében. Blog egyébként már idestova óvodáskorú, talán sikerül majd a továbbiakban értelmes négyévesként megnyilvánulni.
12-01-2010 15:20 Bréking: Kidőltem a munkából mára, de valószínűleg megmaradok, mert az orvostól azzal hajtottak el, hogy nincs időpont jövő szerdáig. Vagy csak bíznak a természetes szelekcióban. Ugyanakkor valóban komoly előrelépés, hogy egyáltalán képes voltam a rendelőig elsétálni. Megmaradok, mondom.
A hétvége maradék része kreatív szunyókálással telt aztán, csak vasárnap estére támadtam fel valamelyest. A lányok fokozatosan érkeztek, és csütörtök estére végre teljes lett a létszám. A közös örömvacsorát ma költöttük el egészen nemzetközi keretek között, tekintve hogy egy japán barátnénk és két angol csatolt lovag is tiszteletét tette. Csütörtök este a pubba is benéztem, muszáj volt ellenőrizni, hogy áll még, és az ivócimborákat sem fújta el a szél.
London ugyanis teljesen megadta magát Tél tábornoknak. A lelkem finn fele persze jókat mulat a tényen, hogy öt centi hó okozza a napok óta tartó káoszt és teljes begubózást. A hét közepén ugyanis még nem volt semmi probléma: a leesett nedves hó, akár egy közepes eső teljesen biciklizhető volt, viszont takarító gépek híján a csipkésre alakított latyak a következő napokban tökéletesen ráfagyott a kevésbé forgalmas utakra, és az ezt követő gyenge hódara az egészet jeges akadálypályává változtatta. Olyannyira, hogy a legelszántabb biciklisek is letettek a tekerésről a hétvégére. Pedig nincs olyan vészesen hideg ám, ilyen időben gondolkodás nélkül karikáztam volna az egyetemre Tamperében a mínusz huszas hazautakról nem is beszélve. Az angolok egyébként tényleg nincsenek erre sem felkészülve, az iskolák bezártak, és sokan a 'Sorry Boss' névre keresztelt otthonmaradást választották munka helyett. Amikor még utoljára biciklire ültem teljesen megdöbbentem, mennyire kihalt a máskor forgalmas Euston Road. Felmelegedünk no.
Most inkább az ágyat nyomom rendületlenül. A hangomat a néhai Nina Simon is megirigyelhetné, a romantika összes tüdőbajos hősét megszégyenítően köhögök, és tökéletes érzékkel válogatok a puhábbnál puhább zsebkendők között hatalmas pusztítást végezve. A lányok ma estére kezdtek el hivatalosan is aggódni, úgyhogy telenyomtak mindenféle itallal, és még egy gyömbérgyereket is kivégeztem, rituálisan. Szóval támadok minden fronton, és eddig a munkából sem dőltem ki, de javulás eddig nem történt.
A gondtalan lustálkodás egyébként kiváló alkalom, hogy az újévi fogadalmaimat tökéletesítsem. Próbálok kicsit komplexebb egy éves tervet összeállítani, mint amit az egyik website-on találam, és az 'idén megeszek egy mangót' fokozatnál mindenképpen magasabb szintre szeretnék eljutni. Egy gyümölcskosár. Esetleg. Viccen kívül: egészen komoly terveim vannak, Iza tanácsára ezeket majd időnként elsorolom az univerzum azon tökéletes teremtésének, akivel reggelente a szobámmal szemben található tükörben nézek farkasszemet, osztán hátha. A blog rendszeresebb fejlesztése amúgy ezek közé tartozik, igyekszem majd legalább hetente jelentkezni, a többit meg majd a maga idejében. Blog egyébként már idestova óvodáskorú, talán sikerül majd a továbbiakban értelmes négyévesként megnyilvánulni.
12-01-2010 15:20 Bréking: Kidőltem a munkából mára, de valószínűleg megmaradok, mert az orvostól azzal hajtottak el, hogy nincs időpont jövő szerdáig. Vagy csak bíznak a természetes szelekcióban. Ugyanakkor valóban komoly előrelépés, hogy egyáltalán képes voltam a rendelőig elsétálni. Megmaradok, mondom.
